bölcsvezető

a bölcs vezetővé válás támogatása

„A vágyak nélküli célok, azok nagyon keserűek tudnak lenni.”

2017. április 04. 15:08 - Bölcskei Mónika

3. rész

everest2-1-768x512.jpg

Még mindig az impozáns freskókkal díszített hatalmas térben ülök Dáviddal, asztalon két kávéscsésze szinte már üresen, és mi még mindig beszélgetünk. Testünk ellazult állapotban, gondolataink szárnyalnak, az idő pedig rohan. És ekkor jut eszembe a kérdés, Dávid vajon miként bánik az idővel. Szokott-e tervezni, és ha igen, miként teszi azt? Elképzelem, hogy 8000 m-nél magasabb hegyeket mászni tervezés nélkül elképzelhetetlen, miközben elmeséli azt is, hogy a következő héten szabira megy, de még nem tudja hova.

Kimegyek azt Osztyapenkóhoz és elkezdek stoppolni. Az első néhány autó meg fogja mondani, hogy milyen irányba menjünk. Nekem rendkívül megkönnyebbülés, hogy nem tudom, hol leszünk este és mennyibe fog kerülni.

Továbbra is úgy gondolom, hogy kevés olyan ember van, akit magabiztosabbá tesz a bizonytalanság, mint a kiszámíthatóság. És Dávid ezen kevesek közé tartozik. Közben megtudom tőle, hogy természetesen szokott tervezni, és ahogy a példa mutatja, szereti a spontaneitást is. Az emberek életében mindegyiknek van helye, viszont az arányok eltérőek. Dávid, amikor tervez, átmegy az inspiráció, a tervezés, a megvalósítás, a bizonytalanság, az alkalmazkodás, a reflexió, és aztán az inspiráció, a tervezés, a megvalósítás, a bizonytalanság, az alkalmazkodás, a reflexió körén újból és újból. Nem pont így, de mindegyiknek van létjogosultsága az életében.

Nagyon fontos, hogy a céljaim valamilyen inspiratív forrásból emelkedjenek ki. Nagyon fontos, hogy nem fogadom el a célokat kritikátlanul. Mindenki javasolhat, de senki ne mondja meg, hogy mit csináljak. Ha van egy célom, akkor hajlandó vagyok tervezni, megpróbálok hozzárendelni eszközöket, megvan, hogy hánykor kelek föl, mit eszem, mennyit edzem, hány órát alszom, szóval dolgozom érte.

Megütötte a fülemet az inspiratív forrásból kiemelkedő célkitűzés. Inspiratív forrás… Mit is jelent ez? Ki vagy mi kell, hogy inspiráljon, amikor célokat tűzök ki? Hihetetlen tempóval elkezdtem gondolatban összegyűjteni a saját korábbi céljaimat, és mellérendelni az eredőjét. Vajon hány célom származik valamiféle inspirációból? És akkor bevillant, hogy mire is gondolhat Dávid, persze biztos nem voltam benne. Eszembe jutott egy konkrét eset, amikor egy baráti társaságban elkezdtem a vágyaimat megfogalmazni és szinte annyira pontosan le tudtam írni a környezetet, ahol vagyok, amit csinálok, ahogy érzem magam, amilyen illatokat érzek, ahogy hallom a tenger morajlását, hogy észrevettem, a többiek is elképzelték, és velem együtt utaztak. Ez a vágyam 3 éven belül valóra vált, és még mindig a valóságom része. Tudtam, hogy mit szeretnék, mertem nagyot álmodni, de konkrét célom még nem volt, hogyan fogom elérni azt. Aztán később megfogalmaztam a célokat is, melyek ebből a vágyból születtek. Talán ilyen az, amikor inspirációból tervezünk, tűzünk ki célokat?

Dávidnak fontos, hogy teret adjon az életében a bizonytalanságnak. A hegy az egy hihetetlen bizonytalan közeg, mert nem lehet uralni, folyamatosan változik, és idomulni kell hozzá. Ezért is fontos a reflexió, melyet korábban már említett. Dávid hegyet mászik, majd hazajön, és elkezd magának olyan kérdéseket feltenni, mint hogy „Mit kaptam ettől?”, „Miben változtam?”, „Az a néhány apró változás, ami végbement bennem, mit mond nekem?”. És aztán megint vár a következő inspirációra.

Szóval igen, tervez és elfogad struktúrákat. Azt viszont nem szereti, ha a struktúra kezdi el őt animálni.

Az rendben van, hogyha én tervezek valamit, de az nincsen rendben, hogyha a tervezés használ engem, hogyha a tervem uralkodik rajtam, ahelyett, hogy az én tervem lenne.

Feltűnt számomra, hogy Dávid úgy gondolkodik, mint egy filozófus, úgy hallgat, mint egy coach, és úgy van jelen, mint egy bölcs. Bevallottam neki, hogy ez jutott eszembe vele kapcsolatban, mire kicsit elmosolyodott, és bevallotta, hogy egy icipicit mindegyik igaz. Dávid filozófiát tanul, a coach-sága pedig leginkább tábortüzek mellett szokott előjönni, amikor bort isznak a barátaival, és az élet nagy dolgairól beszélgetnek, ahogy ő fogalmazott „össze-vissza halandzsázva”. J A bölcsességet bár kétkedve fogadta, a hozzászólásaiból, a jelenlétéből, és mindabból, ahogy az életet éli, én mégis megláttam benne a bölcsesség egy magas szintjét.

Mivel nagyon izgatottá tett az inspirációból nyert célkitűzés gondolata, ismét rákérdeztem, hogyan is érti ezt, illetve szerettem volna tudni, hogy amit elképzeltem erről, ne csak feltételezésként éljen bennem, hanem járjunk a dolgok valódi végére, és derüljön ki.

  • „Célok és vágyak. Van-e különbség? Céljaid vannak, vagy vágyaid, vagy mindkettő? Látsz-e különbséget?” – Bölcskei Mónika
  • „A céljaim fontos, hogy valamilyen belső forrásból eredjenek és ezt rendszerint a vággyal tudom azonosítani. Vágyom arra, hogy 8000 méter fölött legyek, mert megtapasztaltam, hogy milyen ott, és megtapasztaltam, hogy szabadít föl. Milyen nyers, brutális és megfellebbezhetetlen módon szabadít föl! Ezért kitűzök egy célt, mondjuk azt, hogy fölmásszak az Annapurna csúcsára. Aztán tervezek, aztán alkalmazkodom a bizonytalan közeghez, aztán reflektálok a megvalósult, vagy nem megvalósult célra. Azt hiszem, hogy ez nem egy vagy-vagy, hanem egy is-is. A sorrendiség az általában az, hogy először vágyaim vannak és utána céljaim. Azt hiszem, hogy a vágyak nélküli célok azok nagyon keserűek tudnak lenni.” – Klein Dávid

Dávid tovább magyarázta mindezt egy nagyon életszerű analógiával. Az, hogy elérje az Everest csúcsát, egy konkrét cél. Viszont az értelmét ennek az egész folyamatnak nem az Everest csúcsa adja meg számára. Vágyik arra, hogy bejárja ezt a teljes utat és az a célja, hogy fönt álljon az Everesten. A vágya nem szabad, hogy arra irányuljon kizárólag, hogy ott álldogál majd, amikor egyébként a legsebezhetőbb, mert akkor olyasmiket fog közben tenni, amikkel később nem fog tudni együtt élni. Vagyis megszegi a szabályokat, oxigénpalackot használ, csal. Hiába éri el a célját, egy keserű élmény lesz.

Érdekelt, hogy mostanában milyen kérdéseket tesz fel önmagának expedíciók előtt, és milyen következő célja van. Mielőtt elárulta volna, hogy tavasszal a Mount Everestet célozza meg, felsorolt néhány nagyon tudatos kérdést.

  • „Ugye nem azért megyek hegyet mászni, mert amikor lejövök a hegyről, hegymászóvá változom?”
  • „Ugye nem azért megyek expedíciózni, mert tavaly is expedíciózni mentem?”
  • „Ugye nem azért ez a véleményem a szabadságról, mert tegnap is ez volt a véleményem?”
  • „Ha kiderülne, hogy ez a harmadik legmagasabb hegycsúcs és már négy magyar megmászás van palack nélkül, akkor elindulnék-e? És ha a válasz az, hogy nem, akkor nem indulnék el.„ (Everest esetében)

Mivel már köztudott, hogy Dávid tavasszal ismét útnak indul, ezért nagyon érdekelt, hogy most miért is fog mászni.

Most azért mászok, mert pont abba a formába, pont azokba az élményekbe vagyok szerelmes. És ez szerintem fontos.

Az időnk lejártával azon gondolkodtam, hogy Dávid vajon most milyen szerepében is van jelen ebben a beszélgetésben. Vajon ki az a Dávid, aki most velem szemben ül, aki éppen nem hegyet mászik, aki éppen nem csavarog, aki éppen nem filozofál, aki csak úgy van, és beszélget egy számára idegen emberrel mindenféle elvárások, vágyak és célok nélkül.

Őszintén szeretem az Alkimistát, az életem egy bizonyos pontján mondott is valamit. Ettől függetlenül, ha választani kell, akkor mindig Füst Milánt fogom választani. Coelho azt mondja, hogy a dolgok így vannak. Füst Milán azt mondja, hogy a dolgok vagy így vannak, vagy sem. Ez a nagyon hiteles, nagyon mélyre ható bizonytalanság, ami nem esetleges és nem időnként tör rá Füst Milánra, hanem mindenre kiterjed, folyamatos és állandó. Azt gondolom, hogy én ilyen vagyok. Hadd legyen egy picike kis részem, amelyik megmarad bizonytalannak, amelyik nem tudja, amelyik mindenben bizonytalan.

Kép forrása: MTI Fotó: Mohai Balázs

komment

"Az emberek megváltoztatása iránti igényemet felcserélte a megértés igénye."

2017. február 02. 22:18 - Bölcskei Mónika

2. rész

forras_bestfm_klein_david.jpgKörülvesz bennünket egy hihetetlenül gyorsan változó világ, amiben egy biztos dolog van csak, az pedig a folyamatos változás. Változnak a rendszerek, változnak a célok és az elvárások, változnak a környezeti tényezők, és változnak maguk az emberek is. Nehezen hihető, amikor valaki azt mondja magáról, hogy az életében szinte semmi sem változik. Vajon mi lehet ennek az oka, és vajon tényleg így van ez? Folyamatosan hasonlítunk, viszonyítunk, méregetünk, különféle mércéket állítunk fel. Vajon ki és mi alapján dönti el, hogy egy változás minimális vagy markáns? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket érintettünk nemrégiben Klein Dáviddal, amikor arról faggattam, hogy számára mit jelent a bölcsesség, és hogyan jelenik meg az életében. Ez az írás egy három részes interjúsorozat második része. Mivel nekem annyi kérdésem, Dávidnak meg annyi mondanivalója volt, kár lett volna a bölcsességről hallottakkal összesűríteni az alábbi értékes gondolatokat.

Tovább
komment
Címkék: interjuk

„A hegyen sokkal szabadabb vagyok, mint bárhol máshol az életben.”

2016. december 23. 05:24 - Bölcskei Mónika

Beszélgetés Klein Dáviddal a szabadságról

Elegáns kávéscsészék, sürgő-forgó pincérek, hangulatos freskók a falon, impozáns fotelek, és megannyi különféle ember. Némelyik asztalnál visszafogott beszélgetés zajlik, az egyik sarokban egy középkorú hölgy görnyed egy vaskos könyv fölé, mások harsány beszélgetésbe feledkezve észre sem veszik a körülöttük lévő világot, és ez így mind jó! Itt és most mindenki azt teszi, amihez kedve van. Belépek ebbe a térbe, és magam mögött hagyom a belváros feszült hangulatát, mert igényem van arra, hogy felszabadult beszélgetésbe kezdjek hamarosan. Ekkor pillantom meg Dávidot, akinek a kisugárzása kiválóbb példája nem is lehetne a szabadság megélésének. Hálás vagyok, hogy találkozhatom vele, mert már akkor érzem, hogy valami hihetetlen utazásban lesz részem az elkövetkező egy órában.

annapurna-expedicio-elerte-az-alaptabort-klein-david_118176.jpgKlein Dávidról bizonyára már te is hallottál, olvastál, láttad Őt képernyőn, újságok címlapjain, vagy találkoztál vele. Sokunkat motivál bátorságával, felfedező vágyával, felelősségteljességével és egyben lazaságával. Feltételezem, sokunkban felmerült már az igény, hogy a példáján keresztül tanuljunk meg tőle célokat kitűzni, vágyakat beteljesíteni, szabadon megélni a mindennapok váratlan kihívásait, elfogadni a megváltoztathatatlant és tenni azért, amire hatással lehetünk. Ami engem a leginkább foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy miként tudja megélni a belső bölcsességet 8000 m felett és ennél alacsonyabb terepen, itt, köztünk a hétköznapokban. Hihetetlen szerencsének tartom, hogy Dávid nemcsak erre a kérdésemre adott választ, hanem más érdekes dolgokról is tudtunk beszélgetni. Ennek eredménye lett az a 3 részes blogbejegyzés, melynek az első részét olvasod most.

Tovább
komment
Címkék: interjuk

Zuhansz tovább, vagy inkább tanulsz belőle?

2016. december 21. 11:23 - Bölcskei Mónika

horvath_lajos.jpgVajon természetes emberi tulajdonság, vagy önző viselkedés örülni annak, ha jó hatással vagyunk másokra? Vajon megemeli-e azt is, aki hatással van másokra, vagy csak azt, akire hatással vannak? Mennyire lehet a környezetünket megemelni ezzel a kölcsönhatással? A lelki szemeim előtt egy nagyon pozitív és hihetetlenül erős energiaáramlás jelenik meg, ami soha nem apad el, ha képesek vagyunk azt éltetni. De vajon mi kell ehhez? Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor Horváth Lajos - egy szemtelenül fiatal, éppen csak 30. életévét betöltött - sikeres vállalkozóval beszélgettem. Lajos betekintést adott nekem a családi vállalkozásuk történetébe, amiből én most elsősorban az Ő fejlődését, mint kiváló példát szeretném a reflektorfénybe helyezni. Miért is? Mert hihetetlen pozitív hatást tett rám az út, amelyet eddig végigjárt. És hol van még a vége?

 

Egy köteg zöld ezrest tettek az ölembe, azt hitték vicces egy csecsemőt így fényképezni… Nem álltak le, egy évesen cigit dugtak a számba, két évesen berúgtam. Egy szál könyvet sem olvastam el 24 éves koromig. Főiskolán az egyik félévet kihagytam, elfelejtettem beiratkozni. Voltam hentes diplomával szakképesítés nélkül, magam tanultam, muszáj volt. Árultam házalóként lakótelepeken biztonsági törésvédő kilincseket, voltam sikeres és sikertelen biztosítási ügynök egy személyben. Tőzsdéztem Ausztráliában egy dél pesti ABC tetőtéri lakásából. Lyukadt már ki cipő a lábamon, most pedig 2. generációs vállalkozóként egy 34 fős céget irányítok 30 évesen.

Lajos szülei a rendszerváltás óta vállalkoztak, eleinte virágzott az üzlet, majd stagnált, és a végén egy szürke ABC lett az övék.  A szülők hittek a kemény munkában, igazából úgy szocializálódtak, hogy csak kemény és sok munkával lehet többre vinni. Vajon hány fiatal vállalkozó nőtt fel ezzel a hittel, hányan álltak be a sorba, és hányan írták újra a szabályokat? Azt gondolom, hogy Lajos története az utóbbi kategóriába tartozik. Sokat köszönhet a szüleinek, és ugyanakkor sokat köszönhet saját magának is. Bátor volt hite szerint változtatni, szembeszállni a hihetetlen nagy emberi és szakmai tapasztalattal bíró 50 pluszos szakemberek rosszalló tekintetével, akik között ráadásul a saját szülei is ott voltak.

 

A Harvard Business Review szerint a családi vállalatok első átadásánál 100 vállalatból 70 megbukik.

A maradék 30-ból pedig csak 3-nak sikerül átadni a stafétát a 3. generációnak.

 

Tovább
komment
Címkék: interjuk

Nem akartam megváltozni, és mégis elkezdtem változni

2016. december 08. 14:23 - Bölcskei Mónika

moniek_1.JPG

Vezetőfejlesztőként egy ideje már a bölcs vezetővé válás folyamatát szemlélem. Mi jellemző a bölcs vezetőre, mit gondol, hogyan érez, mi az ő boldogságának a titka? Ki hogyan éli meg a vezetővé válás útját? Könnyeden lépked rajta, mint ahogy azt teszi nyaralás idején a tengerparti homokban, vagy izzad, ég az izma, mintha a Mont Everestet mászná meg? Mások vagyunk, másként fejlődünk, más utat és másként járunk be.

Munkám során több száz vezetővel találkoztam már, de bevallom őszintén, nem mindenki volt rám nagy hatással. Ezért elkezdtem azokat figyelni, akik mély benyomást tettek rám, akik talán tudtukon kívül, de valami értékes üzenetet közvetítettek számomra. Eleinte nem adtam nekik nevet, csak kerestem a hasonlóságokat. Mit tudnak ők, amit mások nem? Hogyan kerültek ennek a tudásnak a birtokába? Ahhoz, hogy erre rájöjjek, tudatosan elkezdtem olyan emberek társaságát keresni, akiket sokan követnek, akik véleményére tömegek adnak, akik jó hatással vannak másokra, és akik szimpla léte jó cselekedetekre késztet másokat.

Gyerekkoromban nem készültem vezetőnek, sőt! Nagyon is visszahúzódó, egyedül játszó, gyerektársaságtól inkább félő kislány voltam. Hol, mikor és mi történik az emberrel, hogy visszahúzódó gyerekként indul, majd egyszer csak kinyílik számára a világ, vagy Ő nyílik meg a világ számára? Idővel a társaságok középpontjaivá válnak, jó velük és körülöttük lenni. Felnőttkorukra példaképek lesznek, inspirálóan hatnak a környezetükre, elkezdenek vezetni. Feltételezem, hogy számos vezetőnek vannak hasonló emlékei.

Az a vezető, aki akkor is megtalálja a megoldást, amikor mindenki más elveszett, aki a sötétben is lát, aki ki tudja vezetni a „nem látókat” éjjel az erdőből, azt méltán követik az emberek. Na de ki képes erre? Mi tesz bizonyos vezetőket képessé arra, hogy mások önszántukból kövessék őket? Mitől válnak nemcsak névjegykártyán vezetőkké, hanem a gyakorlatban is? Amikor leveszek a polcról egy poros menedzsment könyvet és egy modern vezetői könyvet, akkor más tartalommal találkozom. Nem véletlen, hogy a régi könyveknek nemcsak a külseje poros, hanem a bennük lévő tartalom is. Minden, amit a vezetésről tanítanak ezek a régi könyvek, már igencsak elavultak. Az oly gyakran emlegetett Y generációs vezető már nem validálja ezeket a régi gondolatokat, hiszen közel sem praktikusak. A mai vezetőket rengeteg információval bombázzák. Ma már egy vezető célja nem az, hogy minél több infója legyen, hanem az, hogy ki tudja szűrni abból a sok információhalmazból a relevánsat, az értékeset, az odaillőt. Amit olvas, hall, lát és tapasztal, le kell magának fordítani a praktikum nyelvére. Valljuk be őszintén, ez nem könnyű feladat!

Nem titok, nem azért lettem anno vezető, mert annyira értettem hozzá, és még csak azért sem, mert tudatosan törekedtem volna rá. Valaki meglátott bennem valamit, amit én akkor még nem tudtam, nem éreztem, és el sem hittem igazán. Nem is csináltam jól. Folyamatos nehézségekkel kellett megküzdenem, a csapatomból emeltek ki, fiatal voltam, nem részesültem egyetlen vezetőfejlesztő programban sem az elején, sőt még vezetői mintám sem volt a családomból. Elkezdtem hát figyelni, tájékozódni, információt gyűjteni, szelektálni, analizálni, szintetizálni. Ismerős? Minden nap küzdöttem a démonjaimmal, melyek azt súgták a fülembe, hogy nem vagy rá képes, nem vagy elég jó, nincs hozzá tehetséged, félreismertek téged, stb. Szörnyű volt!  Idővel elviselhetővé vált, viszont az emberi kapcsolatok átrendeződtek körülöttem. Nem akartam megváltozni, és mégis elkezdtem változni. A változás először nem tetszett, aztán egyre inkább szippantott be az új életem, és élveztem. Befogadtam a világot magamba! Megláttam magamban valamit, ami számomra új volt, ami tetszett, ami egyre inkább hihető volt.

Hát valahogy így néz ki az is, amikor az ügyfeleimet támogatom a vezetővé válásukban. Segítem őket találkozni saját maguk tehetségével, és egyre inkább elcsitítjuk a démonokat. Üzleti coachinggal foglalkozom elsősorban, de soha nem tudunk elmenni a vezetők magánéleti megélései mellett. Minden mindennel összefügg, így ha valaki nem találja a teljességet a magánéletében, az nehezen fogja megtalálni az üzleti életben is. Gyakran bíztatom arra az ügyfeleimet, hogy keressenek maguknak egy szimbólumot, ami a nyugalmukat, a középpontjukat, a bölcsességüket jelenti, ahová bármikor visszatérhetnek, ha szeretnének. Ez nem egy statikus állapot, amire ha rátalálsz, örökké a tied. Mindig meg kell érte dolgoznunk, viszont idővel már nem is érezzük munkának, hanem csak áldásnak, ami valójában áldás, hiszen a mienk.

Én valahogy így képzelem el a bölcsességet, és a bölcs vezetőt. Erre törekszem jómagam is, de még nálam sincs a bölcsek köve. Folyamatosan tanulok a vezetőktől és az interjúalanyaimtól, nagyon gyakran inspirálnak, energizálnak és segítenek nekem is visszatalálni a középpontomhoz.

komment
Címkék: rolam

Vedd észre, hogy kincses ládán ülsz!

2016. november 10. 21:43 - Bölcskei Mónika

gyori_ildi2.JPGNapsütés, sós levegő, finom kávé illata, két hasonló értékek mentén működő ember gondolatainak találkozása jellemezte a mai reggelt. Egy, a ’Social Inclusion’ téma köré szervezett nemzetközi konferencián vagyunk Máltán, ahol a tegnapi workshop élményekről beszélgettem Győri Ildikóval. (Ildikó szervezetfejlesztéssel foglalkozik, és munkája során kamatoztatja pszichológus tudását is.) A beszélgetés elején még nem gondoltuk, hogy a megéléseink a különféle workshopokon ennyire beszippantanak bennünket, és pillanatok alatt a megoldás üzemmód felé löknek. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi zajlik hazai szinten ’Social Inclusion’ témában, hogyan is néz ez ki mikroszinten, ott ahol mi a mindennapi szakmai életünket éljük. Ebből a beszélgetésből született meg az alábbi blogbejegyzés, ami látszólag nem az egyéni bölcsességről, hanem a szervezeti bölcsességről szól. Csak látszólag, hiszen a végén azt a következtetést szűrtük le, hogy a bölcs szervezetek megengedik az embereknek, hogy jól érezzék magukat a munkahelyükön.

Amikor az emberi bölcsességre, mint fogalomra gondolok, akkor azt úgy képzelem el, hogy eljön az ember életében egy pont, amikor megvilágosodik, elenged dolgokat, nem tervez, nem kontrollál, elkezd nem tenni a dolgokért, és azok csak úgy megtörténnek maguktól. Vajon a szervezeti bölcsesség is ilyen lehet? Nagyon nehéz elképzelni egy szervezetet célok, tervek, mechanizmusok és feladatok nélkül.

Tovább
komment
Címkék: interjuk

"You are more!"

2016. május 17. 14:36 - Bölcskei Mónika

"Az érték belül születik meg" - Inspiráló beszélgetés Malchiner Maximilian Péterrel

malchiner_peter_foto.jpgHiszem, hogy minden okkal történik az életben. Minden egyes döntésünk mögött van valami megfoghatatlan, láthatatlan erő, ami lök bennünket abba a bizonyos irányba, ami be tud teljesíteni akár egy régóta dédelgetett álmot is. Gyakran hozok olyan döntéseket, amelyekkel a túlzsúfolt életemet tovább zsúfolom, és bár a környezetem sem érti, hogy mi szükségem 19-re még lapot húzni, én mégis gyakran megteszem. Eddigi életem során mindig vitt előre egy gondolat, egy nagyon erős érzés, hogy bennem több van, többre vagyok képes. Na de honnan jön ez az egész? És ha igaz, akkor mi ez a több? Malchiner Péterrel beszélgettem a vezetés kihívásairól és lehetőségeiről.

Tovább
komment

Titanic és a bölcsesség

2016. március 25. 09:05 - Bölcskei Mónika

Egy történet, amely a bölcsvezető blog elindítására inspirált

regrevans.jpgAction learning facilitátorként nagy hatással van rám Professzor Reg Revans élete és munkássága. Az 1900-as évek eleji Angliában született, az akciótanulás atyja. Reg Revans édesapja tagja volt annak a projekt teamnek, akik a Titanic elsüllyedése után interjúkat készítettek a túlélőkkel, és keresték a választ arra a jelentős kérdésre, hogy miként lehetett volna elkerülni, vagy miként kerülhető el a jövőben a Titanicéhoz hasonló katasztrófa.

Az akkor gyerek Reg megkérdezte édesapját, hogy Ő mit tanult a tragédiából, melyre a következő válasz érkezett:

“To know the difference between cleverness and wisdom.”

vagyis

"Meg kell tanulnunk különbséget tenni okosság és bölcsesség között."

Tovább
komment
Címkék: bolcsesseg

Rólam

2016. március 17. 20:02 - Bölcskei Mónika

bm_img_8932.jpgNem tudok kislánggal égni, csakis hatalmas tűzijátékként. Szédületes tempóban élem az életemet, mindig több vasat tartok a tűzben, kreatívan gondolkodok, impulzívan cselekszem, a megérzéseimet követve hozok magánéleti és üzleti döntéseket. Olyan hétköznapi dolgokban látok meg újszerű lehetőségeket, amelyeket más csak tucatnak vél.

Hiszem, hogy piszok nehéz, ám annál nemesebb életfeladatot választottam magamnak. Ez pedig a vezetés és a tanítás. Szeretném jól csinálni, és ehhez keresem a sorstársaimat.

Interaktivitásra vágyok, másokkal együtt szeretnék továbbhaladni a bölcs vezetővé válás tanuló útján. Nagyban gondolkodok! Az egyszemélyes üzleti coaching alkalmakon és a kiscsoportos vezetői tréningjeimen túl szeretnék egyidőben akár több-ezer bölcs vezetővel együtt haladni ezen az ösvényen. Szeretném, ha rengetegen lennénk képesek a bölcs vezetésre.

Aki időről-időre olvassa a blogot, az bölcs gondolatokra, korunk és régmúlt korok bölcs vezetőinek példáján keresztül, saját élményű és bölcs vezetői mintákra, élethosszig tartó tanulásra számíthat.

Megújulásra, feltöltődésre vágysz?

Egy szigetre, ahol pihenés közben találsz új kapaszkodókat?

Kibeszélnéd? Megosztanád? Vinnél magaddal új dolgokat?

Csatlakozz a bölcsvezető blog olvasótáborához, formáljuk együtt a szemléletünket, tágítsuk ki a világunkat, és legyünk részesei egy nem mindennapi szellemi utazásnak! 

Bölcskei Mónika

vezetőfejlesztő coach, tréner, facilitátor

komment
Címkék: rolam
süti beállítások módosítása