Napsütés, sós levegő, finom kávé illata, két hasonló értékek mentén működő ember gondolatainak találkozása jellemezte a mai reggelt. Egy, a ’Social Inclusion’ téma köré szervezett nemzetközi konferencián vagyunk Máltán, ahol a tegnapi workshop élményekről beszélgettem Győri Ildikóval. (Ildikó szervezetfejlesztéssel foglalkozik, és munkája során kamatoztatja pszichológus tudását is.) A beszélgetés elején még nem gondoltuk, hogy a megéléseink a különféle workshopokon ennyire beszippantanak bennünket, és pillanatok alatt a megoldás üzemmód felé löknek. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi zajlik hazai szinten ’Social Inclusion’ témában, hogyan is néz ez ki mikroszinten, ott ahol mi a mindennapi szakmai életünket éljük. Ebből a beszélgetésből született meg az alábbi blogbejegyzés, ami látszólag nem az egyéni bölcsességről, hanem a szervezeti bölcsességről szól. Csak látszólag, hiszen a végén azt a következtetést szűrtük le, hogy a bölcs szervezetek megengedik az embereknek, hogy jól érezzék magukat a munkahelyükön.

Amikor az emberi bölcsességre, mint fogalomra gondolok, akkor azt úgy képzelem el, hogy eljön az ember életében egy pont, amikor megvilágosodik, elenged dolgokat, nem tervez, nem kontrollál, elkezd nem tenni a dolgokért, és azok csak úgy megtörténnek maguktól. Vajon a szervezeti bölcsesség is ilyen lehet? Nagyon nehéz elképzelni egy szervezetet célok, tervek, mechanizmusok és feladatok nélkül.