Vezetőfejlesztőként egy ideje már a bölcs vezetővé válás folyamatát szemlélem. Mi jellemző a bölcs vezetőre, mit gondol, hogyan érez, mi az ő boldogságának a titka? Ki hogyan éli meg a vezetővé válás útját? Könnyeden lépked rajta, mint ahogy azt teszi nyaralás idején a tengerparti homokban, vagy izzad, ég az izma, mintha a Mont Everestet mászná meg? Mások vagyunk, másként fejlődünk, más utat és másként járunk be.
Munkám során több száz vezetővel találkoztam már, de bevallom őszintén, nem mindenki volt rám nagy hatással. Ezért elkezdtem azokat figyelni, akik mély benyomást tettek rám, akik talán tudtukon kívül, de valami értékes üzenetet közvetítettek számomra. Eleinte nem adtam nekik nevet, csak kerestem a hasonlóságokat. Mit tudnak ők, amit mások nem? Hogyan kerültek ennek a tudásnak a birtokába? Ahhoz, hogy erre rájöjjek, tudatosan elkezdtem olyan emberek társaságát keresni, akiket sokan követnek, akik véleményére tömegek adnak, akik jó hatással vannak másokra, és akik szimpla léte jó cselekedetekre késztet másokat.
Gyerekkoromban nem készültem vezetőnek, sőt! Nagyon is visszahúzódó, egyedül játszó, gyerektársaságtól inkább félő kislány voltam. Hol, mikor és mi történik az emberrel, hogy visszahúzódó gyerekként indul, majd egyszer csak kinyílik számára a világ, vagy Ő nyílik meg a világ számára? Idővel a társaságok középpontjaivá válnak, jó velük és körülöttük lenni. Felnőttkorukra példaképek lesznek, inspirálóan hatnak a környezetükre, elkezdenek vezetni. Feltételezem, hogy számos vezetőnek vannak hasonló emlékei.
Az a vezető, aki akkor is megtalálja a megoldást, amikor mindenki más elveszett, aki a sötétben is lát, aki ki tudja vezetni a „nem látókat” éjjel az erdőből, azt méltán követik az emberek. Na de ki képes erre? Mi tesz bizonyos vezetőket képessé arra, hogy mások önszántukból kövessék őket? Mitől válnak nemcsak névjegykártyán vezetőkké, hanem a gyakorlatban is? Amikor leveszek a polcról egy poros menedzsment könyvet és egy modern vezetői könyvet, akkor más tartalommal találkozom. Nem véletlen, hogy a régi könyveknek nemcsak a külseje poros, hanem a bennük lévő tartalom is. Minden, amit a vezetésről tanítanak ezek a régi könyvek, már igencsak elavultak. Az oly gyakran emlegetett Y generációs vezető már nem validálja ezeket a régi gondolatokat, hiszen közel sem praktikusak. A mai vezetőket rengeteg információval bombázzák. Ma már egy vezető célja nem az, hogy minél több infója legyen, hanem az, hogy ki tudja szűrni abból a sok információhalmazból a relevánsat, az értékeset, az odaillőt. Amit olvas, hall, lát és tapasztal, le kell magának fordítani a praktikum nyelvére. Valljuk be őszintén, ez nem könnyű feladat!
Nem titok, nem azért lettem anno vezető, mert annyira értettem hozzá, és még csak azért sem, mert tudatosan törekedtem volna rá. Valaki meglátott bennem valamit, amit én akkor még nem tudtam, nem éreztem, és el sem hittem igazán. Nem is csináltam jól. Folyamatos nehézségekkel kellett megküzdenem, a csapatomból emeltek ki, fiatal voltam, nem részesültem egyetlen vezetőfejlesztő programban sem az elején, sőt még vezetői mintám sem volt a családomból. Elkezdtem hát figyelni, tájékozódni, információt gyűjteni, szelektálni, analizálni, szintetizálni. Ismerős? Minden nap küzdöttem a démonjaimmal, melyek azt súgták a fülembe, hogy nem vagy rá képes, nem vagy elég jó, nincs hozzá tehetséged, félreismertek téged, stb. Szörnyű volt! Idővel elviselhetővé vált, viszont az emberi kapcsolatok átrendeződtek körülöttem. Nem akartam megváltozni, és mégis elkezdtem változni. A változás először nem tetszett, aztán egyre inkább szippantott be az új életem, és élveztem. Befogadtam a világot magamba! Megláttam magamban valamit, ami számomra új volt, ami tetszett, ami egyre inkább hihető volt.
Hát valahogy így néz ki az is, amikor az ügyfeleimet támogatom a vezetővé válásukban. Segítem őket találkozni saját maguk tehetségével, és egyre inkább elcsitítjuk a démonokat. Üzleti coachinggal foglalkozom elsősorban, de soha nem tudunk elmenni a vezetők magánéleti megélései mellett. Minden mindennel összefügg, így ha valaki nem találja a teljességet a magánéletében, az nehezen fogja megtalálni az üzleti életben is. Gyakran bíztatom arra az ügyfeleimet, hogy keressenek maguknak egy szimbólumot, ami a nyugalmukat, a középpontjukat, a bölcsességüket jelenti, ahová bármikor visszatérhetnek, ha szeretnének. Ez nem egy statikus állapot, amire ha rátalálsz, örökké a tied. Mindig meg kell érte dolgoznunk, viszont idővel már nem is érezzük munkának, hanem csak áldásnak, ami valójában áldás, hiszen a mienk.
Én valahogy így képzelem el a bölcsességet, és a bölcs vezetőt. Erre törekszem jómagam is, de még nálam sincs a bölcsek köve. Folyamatosan tanulok a vezetőktől és az interjúalanyaimtól, nagyon gyakran inspirálnak, energizálnak és segítenek nekem is visszatalálni a középpontomhoz.
Nem tudok kislánggal égni, csakis hatalmas tűzijátékként. Szédületes tempóban élem az életemet, mindig több vasat tartok a tűzben, kreatívan gondolkodok, impulzívan cselekszem, a megérzéseimet követve hozok magánéleti és üzleti döntéseket. Olyan hétköznapi dolgokban látok meg újszerű lehetőségeket, amelyeket más csak tucatnak vél.